Joseph John Somogyi

We gather today in solemn remembrance and heartfelt gratitude to honor the life of Joe Somogyi—a man of unwavering faith, resilience, and love. Born on May 1, 1933, in the humble village of Dabronc, Hungary, Joe came into the world during a time of great hardship. Raised by his parents Gizella and John alongside his siblings Anus and Bela, Joe's early years were shaped by poverty and the turmoil of war. He often spoke of walking barefoot as a child, a memory that inspired his lifelong vocation: to become a shoemaker. With determination far beyond his years, Joe left school after Grade 6 and apprenticed in Balatonfüred, where he learned the trade that would carry him across continents and through decades.

Joe's life was marked by courage. In 1956, during the Hungarian Revolution, he was drafted to defend the Austria-Hungary border. But with a heart yearning for freedom, he made the bold decision to cross into Austria and flee to England. There, he learned English and continued his work as a shoemaker in London. Yet the rain and gloom of England could not dampen his spirit. With friends in Toronto and dreams of a better life, Joe immigrated to Canada, first trying his hand at apple picking in the Okanagan and working in mines in B.C & California. Eventually, he found his calling at Mount Sinai Hospital in Toronto, crafting orthopedic shoes from scratch—a testament to his skill, precision, and care. He was revered for his craftsmanship and took great pride in helping others walk with comfort and dignity.

In 1968, Joe was finally able to return to Hungary without fear of imprisonment. He saw his beloved mother one last time before her passing in 1976. His father had died during the wa and his brother Bela, now 90, still lives in the village where they grew up. That same year, met Margaret, the love of his life. They married shortly after and built a beautiful life together in Toronto. In 1971, they welcomed their daughter Susan—Zsuzsa in Hungarian—into the world. Joe and Margaret taught her the Hungarian language and culture, and Joe shared with her love of cross-country skiing. One of Susan's fondest memories is skiing with her father on Sunday afternoons at Albion Hills, followed by warm apple pie in a nearby village. These moments, simple yet profound, speak to the kind of father Joe was—present, and full of laughs.

Joe was a man of many talents and tireless energy. In the 1970s, he worked as a foreman in a Toronto factory to support his family, and in 1976, he and Margaret bought a home in Malton with a swimming pool he adored. He swam daily until the age of 88, a testament to his discipline and vitality. In 1978, Joe opened a shoe repair shop in Westwood Mall, where he worked for nearly 30 years, fixing shoes, boots, purses, and belts. It was a true family business, with Margaret and Susan often helping out. Joe's customers loved him—not just for his skill, but for his warmth, humor, and generosity. He was the life of the party, always ready to lend a hand or share a laugh. His friends cherished him, and he gave freely of himself to those around him.

After retiring at 53, Joe embraced life with joy and curiosity. He enjoyed horse races, playing cards, swimming, walking, and traveling. He often visited family in Hungary and drove to Florida in the winters, where he soaked up the sun and strolled along the beach. Ten years ago, Joe and Margaret moved to Victoria to be closer to their grandchildren, Matthew and Kate, now 20 and 22. He was immensely proud of them and their achievements in university. His legacy lives on in their hearts and in the values he instilled-hard work, kindness, and faith.

Joe faced challenges with grace, including a battle with prostate cancer in his 70s. In his honor, we will donate to Cancer Research Canada, continuing his spirit of giving and hope. Today, as we mourn his passing, we also celebrate a life well lived—a life of purpose, love, and faith. We take comfort in the promise of eternal life, trusting that Joe is now at peace in the presence of God. As St. Paul wrote, "I have fought the good fight, I have finished the race, I have kept the faith." May he rest in peace, and may perpetual light shine upon him. Amen.

Magyar Változat

Somogyi Hungarian Obit Gyászbeszéd Joe Somogyi emlékére Ma szeretetteljes emlékezéssel és mély hálával gyülünk össze, hogy tiszteletünket tegyük Joe Somogyi elött - egy olyan ember elött, akit a hit, a kitartás és a szeretet vezérelt egész életében. Joe 1933. május 1-jén született Dabroncban, Magyarországon, Gizella és Janos gyermekeként. Testvéreivel, Anussal és Bélával együtt nevelkedett, akinek élete a mai napig a szülöfalujukban zajlik. Joe gyermekkora szegénységben telt, a háború árnyékában. Gyakran mesélte, hogy cipö nélkül járt iskolába - ez az élmény indította el azon az úton, hogy cipész legyen. Hatodik osztály után otthagyta az iskolát, és Balatonfüreden kezdett inaskodni, ahol szallást és ellátást kapott, miközben megtanulta a mesterséget, amely egész életét meghatározta.

Joe életét a bátorság jellemezte. 1956-ban, a forradalom idején besorozták, hogy védje az ostrák-magyar határt. De a szabadság iránti vágy erösebb volt benne, igy átszökött Austriaba, majd Angliába menekült. Ott megtanult angolul, és cipészként dolgozott Londonban. Az angliai esös idojárás azonban nem nyerte el tetszését, így barátai tanácsára Kanadába költözött, hogy új életet kezdjen. Elöször Californiaba lakott, es almát szedett az Okanaganban, majd bányákban dolgozott B.C-ben. Végül Torontóban tallt otthonra, ahol a Mount Sinai kórházban ortopéd cipöket készitett - teljesen kézzel, mesteri precizitással. Munkáját nagyra becsülték, és büszke volt arra, hogy segithetett másoknak kényelmesen járni.

1968-ban Joe végre visszatérhetett Magyarországra anélkül, hogy börtönbe került volna. Ekkor látta utoljára édesanyját, aki 1976-ban hunyt el. Edesapja a háborúban vesztette életét. Ugyanebben az évben találkozott Margittal, akivel hamarosan összeházasodtak. Margit Torontóba költözött vele, és 1971-ben megszületett lányuk, Zsuzsa. Joe és Margit megtanitották Zsuzsának a magyar nyelvet és kultúrát, Joe pedig megosztotta vele a sifutás iránti szenvedélyét. Zsuzsa egyik legkedvesebb emléke az, amikor vasárnaponként együtt sieltek az Albion Hills-ben, majd almás pitét ettek egy közeli faluban. Ezek az egyszerü, de meghitt pillanatok jól tükrözik, milyen szeretó és jelenlévo apa volt Joe.

Joe sokoldalú és fáradhatatan ember volt. A hetvenes években gyri múvezetként dolgozott Torontóban, hogy biztositsa családia megélhetését. 1976-ban Margittal közösen házat vásároltak Maltonban, amelyhez medence is tartozott - Joe imádott szni, és egészen 88 éves koráig minden nap gyakorolta. 1978-ban megnyitotta cipöjavító üzletét a Westwood Mallban, ahol közel 30évig dolgozott. Cipöket, csizmákat, táskakat és öveket javitott - igazi családi vállalkozás volt, amelyben Margit és Zsuzsa is segitettek. Ügyfelei nemcsak a szakértelmét, hanem a kedvességét és humorát is nagyraértékelték. Joe minden társaság lelke volt, mindig kész volt segiteni vagy megnevettetni másokat. Barátai szerették, és ö is sokat tett értük.

53 évesen nyugdijba vonult, és römmel élvezte az életet. Szerette a lóversenyeket, a kártyázást, az úszást, a sétákat és az utazást. Gyakran látogatta meg caládját Magyarországon, és télen Floridába utazott, ahol élvezte a napsütést és a tengerpartot. Tíz évvel ezelött Joe és Margit Victoriába költöztek, hogy közelebb legyenek unokáikhoz, Matthew-hoz és Kate-hez, akik ma már 20és 22évesek. Joe nagyon büszke volt rájuk és egyetemi tanulmányaikra. Az ö öröksége él tovább bennük - a szorgalom, a kedvesség és a hit értékei.

Joe méltósággal viselte megpróbáltatásokat, köztük a prosztatarákkal való küzdelmét a hetvenes éveiben. Tiszteletére adományt küldünk a Kanadai Rákkutató Alapitványnak, hogy továbbvigyük az ö segitö szellemét. Ma, miközben gyászoljuk elvesztését, egyben ünnepeljük is az életét - egy olyan életet, amelyet céltudatosság, szeretet és hit jellemzett. Megnyugvást találunk az örök élet igéretében, bízva abban, hogy Joe most békében van Isten szine elött. Ahogy Szent Pál írta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam." Nyugodjon békében, és világitson rá az örök világosság. Amen.

Zsoltárok 23 - Hungarian (Károli Version)

Az Ur az én pásztorom; nem szükölködöm.

Füves legelökön nyugtat engem,

És sendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidámitja,

Az igazság svényein vezet engem az ó nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is,

Nem félek semmi gonosztól, mert te velem vagy; A te vesszöd és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elött; Megkened fejemet olajjal, cordultig van poharam. Bizony, jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,

És az Ur házában lakozom hosszú ideig.